Gyakran előfordul, hogy valami billeg. Aminek négy lába van, ott ugyanis kicsi az esély rá, hogy mind a négy pont egy síkba essen. Magyarországon meg kicsi az esélye annak is, hogy a sík maga egy síkba essen, gondolok itt arra, hogy a padló is egyenetlen...
Ezért úgy szokták megoldani a négylábú dolgok alátámasztását, hogy a lábak magassága általában állítható.
De nem egy 20 éves hűtőnél, amit ma sikerült kikönyörögnöm magamnak. Itt kérem el vannak már törve a lábak és így a készülék billeg, mint a veszedelem.
Ez persze nem is lenne baj, de az már sokkal inkább probléma, hogy a billegős hűtő zörög. A kompresszor is, és a hűtőbordák is, amikor az ember kinyitja és becsukja az ajtót, oda-oda verődnek.
Én meg nem tudom elviselni, ha valami zörög. Születési hibám.
Úgyhogy elhatároztam, hogy alátámasztom a billegős sarkot valamivel. Hosszas keresgélés után ez lett belőle:
Aki nem jártas irodafelszerelések terén, annak hadd mutassam be az évezred találmányát, a post-it matricát. Ezek a kis sárga lapocskák alapvetően arra szolgálnak, hogy az ember kis jegyzeteket készítsen velük és ráragassza a papír szélére. Mondom, alapvetően...
Mert aztán az élelmes elme mindenfélére felhasználja őket és egész kis népművészete alakult ki a post-it matricákkal végzett kreatívkodásnak.
Én magam a művészetekből a szemmel végezhetőeket nem nagyon művelem, mert nincs szemem sem a festészethez, sem a szobrászathoz.
A fül az én érzékszervem, a zene és minden, ami füllel felfogható való nekem.
A hűtőgép rezgése nem való. Nem tartozik azon művészetek közé, amikért lelkesedem.
A post-it matricára visszatérve azért zseniális találmány, mert az esetemben tizedmilliméterenként lehet változtatni a magasságát úgy, hogy le-letépünk még egy réteget. Ez pedig jól jön akkor, amikor valaminek a billegését kell tökéletesen megszüntetni.
Ajánlom tehát figyelmetekbe, mint amolyan élethekkelési tanácsot.
Vége a papírhajtogatásnak meg faék farigcsálásnak!
Éljen a post-it!
